Kanyarnapló

A Duna Győr és Pozsony közötti szakasza, a Szigetköz és a Csallóköz gyönyörű területei motorozásra csábítanak még ősszel is. Pozsony felett pedig a Kis-Kárpátok vonulatai biztosítanak elegendő kanyart az adrenalin szintünk emeléséhez. Most egy olyan túrát állítottunk össze, amely a kulturális örökségek megtekintése mellett, motoros élményekben is gazdag. Győrből indulva és Mosonmagyaróvárra érkezve, egy teljes motoros nappá állnak össze az események.

Most is érdemes tankolással, guminyomás ellenőrzéssel és frissítőkkel kezdeni a délelőtti etapot. Erre jó lehetőség Győrben a Szent István út melletti korszerű OMV töltőállomás. Innen indulva csak pár perc motorozás a Bécsi kapu tér, ahol csodás fényképeket készíthetünk Győr egyik legnevezetesebb műemlékéről a Karmelita Templomról. A tér előtti kettős hídról – mely a Rába felett vezet át – jól látható a Püspökvár is. Miután befogadtuk a tér különleges hangulatát, továbbindulhatunk, hogy átlépve a határt, a Duna mellett motorozva eljussunk a hatalmas bősi vízierőműig. A komplexum kiépített parkolójában hagyhatjuk a motorjainkat, hogy a gáton sétálva láthassuk az elképesztő mennyiségű beton által felduzzasztott Duna kékes vízét. Ha szerencsések vagyunk és szánunk rá időt, akkor végignézhetjük hogyan zsilipelnek át a hatalmas folyami utasszállító hajók. A folyó fővárosi méreteihez szokott szemnek nagyon furcsa ez a hatalmas területen elterülő víztömeg, mintha egy tó partján álldogálnánk. 

Továbbindulva a hosszú gátrendszer mellett, nyílegyenesen motorozunk a Dunával párhuzamosan. Pozsonyba érve átkelünk a Duna másik partjára és követve a folyót eljutunk az impozáns fekvésű Dévényi várig. Itt kötelező a megállás, hiszen a Morva és a Duna találkozásánál egy hatalmas sziklatömbre épült felvidéki vár talán a legszebb fotó téma ezen a környéken. Lenyűgöző panorámában lehet része azoknak, akik felsétálnak a kilátóteraszra. A belsőépületben a vár történetéről láthatunk érdekes kiállítást.   

Innen körülbelül fél órás motorozással juthatunk el Pernekre, ahonnan az 503-as út egy mesés szerpentinnel átvezet a Kis-Kárpátokon. Az út minősége jó, az erdős részeken átfutó kanyarok megdobogtatják minden motoros szívét. Az 503-as legmagasabb pontján nagy parkoló és étterem várja a közlekedőket. A közel húsz kilométeres szakaszt érdemes oda-vissza bemotorozni, majd továbbgurulni északnak az 501-es úton Detrekőszentpéterig. Itt rövid átkötéssel Pozsonynádastól indulhatunk újra délnek az 502-es úton. Így tulajdonképpen körbemotoroztuk a Kis-Kárpátok nem túl magas, de az őszi időben gyönyörű színekben pompázó vonulatait.

Következő célpontunk a Pozsony és a Duna fölé magasodó vár, mely a magyar történelemben oly sokszor töltött be fontos szerepet. A mohácsi vész után a Szent Koronát itt őrizték, több uralkodónk is élt a vár falai között. A hangulatos óvárosból gyalogosan a Zsigmond-kapun keresztül jutunk be a várba. Mondanunk sem kell, hogy innen is mesés panoráma nyílik a Dunára. A vár megtekintése után még egyórás motorozás vár ránk Mosonmagyaróvárig. Az utolsó tankolást, kávézást és a búcsúzkodást a Kossuth Lajos utcai OMV töltőállomáson tartjuk meg.

Túránkat a kellemesen meleg őszi időjárás, a jó minőségű utak tették még emlékezetesebbé. A meglátogatott műemlékek és a Duna közelsége érdekes „hazai” hangulatot adott a gurulásnak, annak ellenére, hogy többnyire szomszédos Szlovákiában motoroztunk. 

Szívből ajánljuk ezt a túrát, a természet szépségeire fogékony motorosoknak!
 

TIPP: Egy motoros túra során többször kell a látványosságok miatt leparkolnunk és gyalogosan megközelíteni a célpontokat. Ilyenkor érdemes szorosan egymás mellé állni a motorokkal (egy autó helyére két-három motor is elfér). Igy könnyebben lehet szemmel tartani az értékeinket és az autósok sem bosszankodnak. A bukósisakunkat, motoros kabátunkat, egyéb felszerelésinket érdemes zárható dobozban elhelyezni a motoron. Amennyiben erre nincs lehetőség akkor jó, ha viszünk magunkkal motoros boltokban kapható biztonsági sisakzárt. Ez egy fém huzal, melynek a vége összekapcsolható és zárható. Erre akár több sisakot is ráfűzhetünk, majd biztonságosan a motorhoz rögzíthetjük vele értékeinket. Sőt még a motoros kabát ujján átfűzve a kabátunkat is. Végső esetben, ha nagyon nem érezzük biztonságban a dolgainkat, akkor egy túrázó ottmaradhat a motoroknál felügyelni azokat. Ebben az esetben is segítség, ha a csapat egymáshoz közel hagyta a motorokat és az értékeket. 

Javasolt megállók: OMV Győr, Szent István út – Bős (Gabcikovo) vízierőmű – Dévényi vár – Kis Kárpátok 501,502,503-as utak – Pozsonyi vár – OMV Mosonmagyaróvár, Kossuth Lajos utca 

A túra hossza: 290 km, 5 óra
Térkép: https://goo.gl/maps/uQU6HdRQwynC1UQv6

A cikket készítette:
Szimcsák Attila
RhinoTours Motoros Túrák – rhinotours.hu
Fotók: Szimcsák Attila

Van az úgy, hogy kanyarokból is nagyobb dózisra vágyik az ember, mit szűkebb környezetünk geológiai sajátosságai miatt nyújtani tud, ehhez pedig sajnos némi kompromisszumot kell kötni! Mégpedig azt, hogy ez nem fog beleférni egy napba, mert félnapos sugarú körben nincs olyan hely, ami motoros szempontból úgy teljesen rendben lenne. Egy Héreg-Bajna közti 6-7 keserves kanyar, akár tizenötször oda-vissza is csak szánalmas erőlködés ahhoz képest, ami odakint van, és nem utolsó sorban még veszélyes is megszállni ezeket a helyeket, mert a tapasztalat szerint a sokadik oda-visszára túlontúl megbátorodik az ember. Ha viszont kitágítjuk az időkorlátokat mondjuk egy hosszú hétvégére, akkor már számos lehetőség közül választhatunk. Júniustól szeptemberig inkább az Alpok jöhet szóba, mint irány, előtte-utána viszont az Adria. Ha meg már Adria, akkor a világviszonylatban is toplistás Jadranska magistrala, vagy másnéven Adriatic Highway, azaz az Adriai-tenger partján végigfutó D8-as főút.

A szlovén határtól egészen Montenegróig, jórészt a tengerparton futó, több mint 600 kilométeres út szinte végig csodálatos: egyik oldalon a megkapóan kék tenger kis öblökkel, kikötőkkel, a másik oldalon pedig a karfiol-sziklák. Kanyarvadászat szempontjából azonban érdemes a Senj és Starigrad-Paklenica közötti, mintegy 120 kilométeres szakaszára összpontosítani. Aki ezt egy nap alatt megcsinálja oda-vissza, annak tuti ki lesz elégítve jó időre a kanyarvágya!
 

A túra első napján a tengerpart elérése a cél, amihez sajnos nem érdemes kihagyni az autópályát. Találkozó a városon kívül, az M7-es autópálya 34-es kilométerénél, a Váli-völgyi pihenőhelyen található OMV töltőállomáson. Egy jó VIVA kávé és szendvics után már késznek érezzük magunkat a kb. 360 kilométernyi autópályás útra. Általában Karlovacig szoktunk letekerni, két tankolással és egy gyors ebéddel egy óra körül ott is lehet lenni. Innen azonban már átadhatjuk magunkat az élvezeteknek, mert a 23-as út szépen lassan adagolja a kanyarokat, ahogy egyre mélyebbre hatol a Velebit-hegyvonulat belsejébe. Kellemes és változatos szerpentinek hoznak minket formába majd’ 120 kilométeren keresztül, mire Senj fölött megpillantjuk a tengert. Akárhányszor jövünk erre, ez mindig katartikus élmény, ahogyan Senj központi öblében, a mólóhoz begurulni is az. Ekkorra már nagyjából délután 3-4 órára jár az idő, így érdemes szusszanni egyet a kellemes kis öböl kávézóinak egyikében. 

Az isteni jegeskávé után akár már egyenesen a szállásra is mehetünk, de mivel még nincs késő, így akiben még tombol a kanyarvágy, az elindulhat dél felé belekóstolni kicsit a 8-as út varázsába, majd egy fél óra múlva megfordulni és vissza. Erre a napra bemelegítésnek ez bőven elegendő, van már bennünk vagy 500 kilométer, plusz a kicsi oda-vissza a 8-ason. Nem kell túlvállalni a dolgot még akkor sem, ha vannak szép számmal motorosok, akik ennek a kétszeresét ismerik csak el teljesítménynek.
 

A második nap maga a csoda, az esszencia, amiért érdemes egy motorosnak egyáltalán felkelni. Dél felé indulunk a 8-ason, és ahogy kerülgetjük a csodás öblöket az a kellemesen bizsergető érzés jár át tetőtől talpig, hogy a lehető legjobb helyen vagyunk, ahol egy motoros csak lehet! A tökéletes minőségű aszfalt parádés vonalban cikázik a parton, a kanyarok szinte kifogyhatatlanul követik egymást. Olyan intenzív az élmény, hogy befogadni is nehéz, megunhatatlan, ezért járunk ide évente több alkalommal is. 

Az első etap Karlobagig tart, ahol az 1943-ban megcsonkított Borromeo Szent Károly temploma előtti nagy parkolóban állunk ki egy rövid szusszanásra. A csodás öbölben akár strandolásra is lehetőség van, de érdekes az utószezon gyér forgalma okán időnként eluralkodó súlyos csend észlelése is, amit persze előbb-utóbb darabokra tör egy, a szikla takarásából felbukkanó nyitott kipufogó rendszer.

A szusszanás után továbbgurulunk délnek a parton. Az itt következő kb. 30 kilométer szerintem a legjobb rész, szinte egymásba érnek a kanyarok. De óvatosnak is kell lenni, mert a karlobagi parkolótól pontosan 16 kilométerre délre, van egy becsapós balkanyar, ami lágyan, hívogatóan kezdi az ívet, de a szikla takarásában már egy durva balos rejtezik! Sokan számítják el sajnos, ezért a külső ívre egy rakott kőfalat húztak, ami ugyan megvédi a hibát vétőket a mélybe zuhanástól, de sajnos jó eséllyel a túrának is véget vet. Úgyhogy nem csak ebben a kanyarban, de végig nagyon körültekintően kell vezetni, mert sajnos sokszor még mások hibáját is nekünk kell kivédeni!

A második etap is valamivel több mint 60 kilométer, a Maslenica hídig tart. A kecses hídszerkezet egy gyönyörű tengerszoroson ível át, mindkét oldalán parkoló várja a turistákat. Itt nem csak a szusszanás miatt érdemes megállni, hanem a lenyűgöző látvány miatt is. Ha ez még nem lenne elég, és egy kis óvárosi hangulatra is vágyunk, akkor érdemes lehet továbbgurulni az innen alig 30 kilométerre található Zadarba, aminek óvárosában egy kellemes sétával egybekötött ebédszünetet lehet tartani. Ha ez nem szempont, akkor viszont el lehet indulni visszafelé a 8-ason, mert Starigrad-Paklenicában és az azt követő partszakaszon is számos kellemes étterem található, ahol a partközelségből adódóan, kellemes időben még a tengerben fürdés is opció lehet. 

Egy rántott tintahal sült krumplival és vegyes saláta elfogyasztása után folytathatjuk az utat a 8-ason észak felé. Tankolni tudunk akár Starigradban, akár Karlobagban is, de nem érdemes nagyon kicentizni a benzint, mert nincs kút minden kanyarban. Mivel eddig végig tengerszinten kanyarogtunk, érdemes egy kis változatosságot belevinni a túrába, és Karlobagnál rátérni a 25-ös útra. Ez az út egy csodás panorámával rendelkező szerpentin, látványosan kanyarog felfelé a Velebit-hegységre. Nem kell messzire menni, pár kilométeren belül van néhány parkoló az út szélén, ahol már kellő magasságból csodás panoráma nyílik a tengerre, Karlobagra, és a szemben lévő Pag-szigetre. Mindössze 17 kilométer múlva pedig elérjük a 927 méteres tengerszint feletti magasságban lévő Kubus Ura kilátópontot, ahonnan csodálatos körpanoráma nyílik.

A rövid nézelődés után indulhatunk is vissza a 8-as út felé, majd pedig a partra érve észak irányába fordulhatunk, Senj felé. Ez a mintegy 80 kilométeres etap is maga a beteljesülés, a motoros kánaán. Minden kilométere gyönyör még sokadszorra is. Kivéve persze, ha lesújt a Bóra. Mert akkor fusson ki merre lát, sőt, olyankor még a motorokat és a teherautókat is hatóságilag, súlyos pénzbírság terhe mellett tiltják ki a 8-as útról a heves széllökések miatt. Ebben az esetben javallott a Velebit-hegység túloldalán, az 50-es úton Gospic felé kerülni, vagy akár az 1-es úton a plitvicei erdőségen keresztül hazamenekülni.

Optimális esetben azonban egy kellemes gurulás után érkezünk ismét Senjbe, ahol szinte reflexszerűen kanyarodunk rá a mólóra és a pincérek is már kérés nélkül hozzák a jegeskávét nekünk. A rövid szusszanás után már csak rutinfeladat és jó levezetés a szállásra gurulni, mert mindenképp 320-330 kilométer felett zárjuk ezt a csodás napot, ha pedig Zadarban is voltunk, akkor már közel 400 kilométert tettünk meg. 

A harmadik napon, hazafelé vesszük az irányt, amit többfelé is tehetünk: akár Senjből a 23-ason Karlovac felé, akár Novi Vinodolskiból kisebb, alsóbbrendű utakon is kalandozhatunk Ogulin irányába, majd onnan Karlovac. De akár a 8-as úton is indulhatunk még egy kicsit északnak, majd még Rijeka előtt az 501-es úton átvághatunk a 3-as útra, ami kellemesen változatos környezetben kanyarog az autópályával párhuzamosan egész Karlovacig. Innen aztán, ha időben haza akarunk érni, akkor marad az autópálya, ami az elmúlt napok élményei után már egyáltalán nem tűnik nagy áldozatnak.
 

TIPP: A horvát autópályán fizetőkapus rendszer működik, aminek gyenge pontja, hogy ha egyszerre sok motoros beözönlik a jegykiadó automatához, akkor a kamerával figyelő rendszer hajlamos lefagyni. Ekkor egyszerűen nem ad ki több jegyet, nem nyit a sorompó, meg kell várni, amíg előkerül egy karbantartó és újraindítja az adott kaput. Ezért minden esetben egyesével, a megfelelő követési távolság megtartásával kell a kaput megközelíteni, és csak akkor belépni a jegykiadó automata zónájába, amikor az előttünk haladó már elhagyta a sorompót!

Javasolt megállók: OMV töltőállomás, Váli-völgyi pihenő – Senj központ, móló – Karlobag nagy parkoló – Maslenica híd parkoló – Zadar óváros – 25-ös úti kilátó Karlobag felett – Kubus Ura emlékhely – Rijeka – OMV töltőállomás, Kajászó M7 Autópálya 33. kmsz

Térkép: 1. nap kb. 500 km:  https://goo.gl/maps/hWL766FaXDdrUz2y6
                  2. nap kb. 350-400 km:  https://goo.gl/maps/AoVQCUBtfiXMxd8N8
                  3. nap kb. 550-600 km:  https://goo.gl/maps/U914Mj1bCNGwU5D38

A cikket készítette:
Dobos Zoltán, Szimcsák Attila
RhinoTours Motoros Túrák – rhinotours.hu
Fotók: Dobos Zoltán, Szimcsák Attila

Magyarország, ha nem is bővelkedik ideális motoros útvonalakban, azért találni olyan környéket, ami megdobogtatja még a nagy európai hágókhoz szokott motorosok szívét is. Mert azon túl, hogy - kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk! – egészen kiváló szakaszokat és lenyűgöző tájakat találhatunk például a Mecsekben.

Nagy túrázást ugyan nem lehet itt csapni, de egy amolyan instant motorozásra, amire egy váratlanul megjelenő anticiklon okozta kellemes, napos októberi nap csábít, mindenképpen ideális. Mi sem hagytuk elillanni az idén talán utolsó lehetőséget, és motorra pattantunk, hogy bejárjuk a délvidék legendás útjait. Hogy mihamarabb beléphessünk a Mecsek aurájába és több időnk legyen lent karistolni, lenyeltük a békát, és az M6-os autópályán húztuk meg az út elejét. Dunaújváros magasságában, az Újvárosi pihenőhelynél található OMV töltőállomáson álltunk meg egy gyors tízóraira, hogy egy kiváló bécsi szendviccsel megtörjük az autópályázás monotonitását, majd gyorsan még letudtuk a kötelezőt Szekszárdig. Ott aztán végre lejöttünk a pályáról és egy rövid szakasz után az 56-os útról Szálka felé kanyarodtunk le. Itt már végre megkezdődik a kanyargás a csodaszép tájon. A domboldalakban szőlők, később megművelt földek és erdős-bokros tájak váltják egymást, melyek alkalmasak elbűvölni a természet szépségére fogékony lelkeket. Aki aszfaltot szaggatni jönne ide, annak már most szólunk, hogy csak ezért nem érdemes jönni! Egyrészt mert helyenként meg van az már szaggatva magától is, különösen a padka, másrészt úgy általában az egész útvonalra jellemző a magyaros változatosság. Néha a tényleg egészen kiváló, új aszfalt váltakozik a hepehupás, töredezett, felülettel, úgyhogy veszélyes itt arra számítani, hogy a kanyar kijárata is szép sima! Az viszont kijelenthető, hogy átlagában az útfelület a nyugodt, nézelődős, csakratisztító örömmotorozásra tökéletesen megfelelő. 

Az első megállásra ösztönző szépség a szálkai halastó, aminek kihalt partján üldögélve pár percet máris átragad ránk a mindent beborító nyugalom. Csak a horgász damilok és a bot végén punnyadó horgász ólmos pislantásának sercenése hallik nagy ritkán a távolból, nehezen is veszi rá magát az ember a továbbindulásra. Elüldögélnénk mi is ott a parton a kellemes őszi napsütésben még úgy egy-két hétig... De nem most, mert vár minket a Mecsek! Pár kilométer után, Bonyhádnál leértünk a 6-os útra, ahonnan alig két kilométer után vissza is tértünk a négy számjegyű, alsóbbrendű utak világába, a 6534-esre. A Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzetet északról kerülve gurulgattunk szépen Komlóig, amit a kellemes aurával rendelkező Sikonda felé hagytunk el. A 66-os útra fordulva csak Magyarszékig mentünk, hogy rátérjünk a 6602-es útra Magyarhertelend, majd a 6608-asra Orfű felé. Az itt található Pécsi-tó és Orfűi-tó szintén egy kis vizes ékszerdoboz, érdemes itt is leállni kicsit és hagyni, hogy megérintsen a hely aurája.

Orfű után a 6604-es úton haladtunk déli irányba, Pécs felé. Ez az útszakasz is maga a csoda: sok helyen a fejünk felett szinte összezáródó lombkorona alatt kanyarog az út, amely láthatólag turisták által kedvelt környéken halad keresztül. Az úttal párhuzamosan haladó kerékpárúton sokan bicikliznek, a tisztásokon turista csapatok gyülekeznek, és szivárognak el vékony sorokban a rengeteg belseje felé, szóval nagy élet van az erdőben. Ez az út, korántsem véletlenül, egyben a Mecsek Rally útvonala is, ahol ifjú koromban, huszonegynéhány évvel ezelőtt, magam is lelkesen tapostam padlóig a gázt többek között ezen a szakaszon is, ami akkor az Abaliget-Árpádtető gyorsasági része volt. 

Pécs felé ereszkedve parádés kanyarokon keresztül csorogtunk be a baranyai megyeszékhelyre, amely már igazi nagyvárosi jelleget ölt. A központban található Pécs jelképe, a belvárosi templom, hivatalos nevén Pécs-Belvárosi templom (Dzsámi). Érdemes sétálni kicsit az alatta található Széchenyi téren is, esetleg leülni, kávézni egyet, mert nagyon szép hely. Ugyanakkor figyelni kell a behajtáskor, mert a központban erősen korlátozva van a forgalom!

A központhoz közel, a 6-os út keleti szakaszán található a Zsolnay Vilmos úti OMV töltőállomás, ahol enyhítettünk az egyre fenyegetőbb benzinhiányon, majd indultunk is észak felé, Pécs másik ikonikus helyszínére, a város feletti Misina-tetőn magasodó TV-toronyhoz. Mielőtt azonban felérünk, még érdemes megállni a Mecsek oldalában található, a felszabadulás 30. évfordulójára készült Niké-szobornál, mert már innen is pazar panoráma nyílik a városra.

A TV-toronyhoz, a maga 197 méterével Magyarország legmagasabb épületéhez, vadregényes út kanyarog. Az aszfaltot láthatóan nem most terítették, és a buja vegetáció is próbálgatja már visszafoglalni a civilizációtól, egyelőre még csak fél sikerrel. A toronyhoz érve kiábrándító látvány fogad, ahogy a közelről robosztus építmény lábánál álló, egykoron szebb napokat is megélt étterem szocreál vasbeton szerkezete meredezik. Azonban a toronyban, 72 méteres magasságban étterem működik, és egy szinttel feljebb, a 80 méter magasan lévő kilátóból gyönyörködhetünk a körpanorámában. A belépő 1.100 Ft, amiért szerencsére liften viszik fel a tériszonyosokat cseppet sem kímélő, a város felett mintegy 500 méteres magasságból pazar kilátást nyújtó kilátóba.

A TV-torony után északi irányban folytattuk utunkat a 66306-os számú Lapisi úton a komlói elágazásig, ahol kelet felé rátérünk a 6603-as Melegmányi útra. Ez az út megint az egykori Abaliget-Árpádtető rally gyorsasági szakasz része, annak utolsó pár kilométere, ahogyan egyben egykoron bimbódzó rallys pályafutásomnak is utolsó pár, padlógázas kilométere. Ugyanis a 66-os Komlói útba való betorkolás előtt alig másfél kilométerre lévő, utolsó húzós bal 4-ben ért véget a karrierem az árok alján, egy fatörzsbe diffundált ronccsal. A verseny után külön darut kellett hozatni, hogy kiemelje az autót a fák közül… Mindenesetre az út minősége itt igencsak változó, rallyra ideális, motorozni még elmegy kategória. 

A 66-os észak felé azonban jó minőségű, egy-két kellemes kurflival, ugyanakkor megnövekedett forgalommal. Mánfánál Komló felé tértünk le a 6543-as útra, még ez is rendben van, de Zobákpuszta irányába senkinek ne jusson eszébe Komló alatt, a kőbánya felé menni! Ez a nagyjából hat kilométeres út européer értelemben véve nem is út, sokkal inkább kátyúk egymásutánja, szigorúan csak enduros kalandmotorosoknak ajánljuk!

Zobákpuszta alatt dél felé fordultunk a 6541-es útra, ami végre remek minőségű, csak a kanyarok hiányoznak belőle, mert Hosszúhetény után már kiérünk a dombok közül. A táj viszont megkapó, főleg a jobbról, mostanra már erősen ereszkedő, de azért még erőből sütő nap által varázsolt fények és színek miatt.

Pár kilométert zúztunk a 6-os úton mielőtt még egy utolsó kanyargásra, Véménd felé letértünk az 5606-os útra. Ez az alig 20 kilométeres szakasz mindenképp megéri, búcsúzónak tökéletes, mert jó az út minősége, kellemesek a kanyarok és a táj is szép. Viszont sajnos minden jónak vége szakad egyszer, így aztán felhajtottunk az M6-os autópályára, hogy az alig 6-8 kilométerre lévő Geresdi pihenőhelyen lévő OMV töltőállomáson egy rövid szusszanás után felvegyük a hazairányt.

Autópálya nélkül, Szekszárdtól Véméndig ez a kör kb. 180 kilométer, amit a megállásokkal együtt 4-6 óra alatt kényelmesen teljesíthetünk.
 

TIPP: A közlekedésben, pláne a motoron, egy baleset esetén hatalmas erőhatások keletkezhetnek, melyek hatását a passzív védelmi rendszerek hivatottak csökkenteni. Nagyon nem mindegy tehát, hogy milyen védelmi zónát építünk magunk köré. Motoron ez a védelmi zóna a motoros ruházatot, és a különböző protektorokat jelenti. Ma már a protektorok piacán is nagy a kínálat, de két egyszerű szempont vizsgálatával választhatunk a magas fokú követelményeknek, ugyanakkor az igényeinknek is megfelelő védőfelszerelést. 

Az első és talán a legfontosabb, hogy kiderítsük a protektor melyik európai szabványnak - CE minősítés - felel meg: Level 1 vagy Level 2. Eme szabványok laboratóriumi tesztek eredményeként lettek kitalálva. A Level 2 a biztonságosabb, mi túravezetők is mindig erre szavazunk. Level 1 jelölést vagy a CE minősítés nélküli termékeket érdemes elkerülni, és inkább a kicsit ugyan drágább, de mindenképp jobb védelmi szintet biztosító darabokat választani!

A másik szempont a kényelem. Nem csak azért, mert így szívesebben hordjuk, hanem mert a jó helyen lévő, pontosan illeszkedő protektor tudja csak megfelelően ellátni a feladatát. Az elcsúszott, kényelmetlen protektor a kritikus pillanatban még kárt is tud okozni!

A minőségi ruházatok legtöbbjében már eleve megtalálhatók a könyök-, váll- és térdprotektorok. Azonban a hát védelme esetében sokszor csak vékony szivacsbetéttel találkozunk. Ez egyébként lehet egyfajta előregondolkodás is, miszerint a felelős motorosnak már úgyis van egy külső gerincvédője, vagy éppen vesz magának a kabáthoz és a saját elvárásaihoz illő, megfelelő hátprotektort. De az is lehet, hogy egyszerűen csak költséghatékonyság, a versenyképes ár megőrzése érdekében spórolják ki. Bármelyik is az igaz, a hátprotektor helyére betett szivacsdarabot érdemes rögtön nagyívben elhajítani és tisztességes védelmet vásárolni magunk számára.

Javasolt megállók: OMV Töltőállomás, M6 Újvárosi pihenőhely – Szálkai halastó – Orfű - Pécs belváros - TV-torony Misina-tető  - OMV Töltőállomás, M6 Geresdi pihenőhely

A túra hossza: 260 km 4 óra
Térkép: https://goo.gl/maps/9Zwsbbb9nxpwZoHeA

A cikket készítette: Dobos Zoltán
RhinoTours Motoros Túrák – rhinotours.hu
Fotók: Dobos Zoltán

Magyarország észak-keleti csücske tele van csodákkal. Romantikus várak, kastélyok, történelmi városok, a Zempléni Tájvédelmi Körzet hegyes-völgyes területe csábítja a motorosokat egy kellemes őszi túrára. Elképesztő mennyiségben összpontosulnak itt a látnivalók, ezért egy értelmes arányt kell tartanunk a gurulás és a nézelődés között, különben két-három napot is eltölthetünk ezen a vadregényes tájon. Mi most egy napba sűrítettünk három középkori végvárat és néhány különleges látnivalót a teljesség igénye nélkül. Amennyiben valakinek van egy hosszú hétvégéje, az sem fog unatkozni, ha elmerül a Zemplén különleges értékeiben.
 

Mint mindig, itt is érdemes tankolással és egy kis felfrissüléssel kezdeni a túrát. Erre jó lehetőség Sátoraljaújhelyen a 37-es út melletti OMV töltőállomás. Szerencsére mindig akad itt valami finom harapnivaló vagy frissítő, így nem kell éhesen nekivágni az útnak. Zempléni barangolásunk során három fenséges középkori végvár – a füzéri, a regéci, és a boldogkői vár - meghódítását sűrítettük egy egynapos motoros túrába.

Sátoraljaújhelyi OMV töltőállomásról indulva motoros túránk első úticélja a Füzéri vár. A 3719-es úton motorozva már messziről a táj fölé magasodik a közelmúltban újjáépített erődítmény. Jól kiépített parkolóban tehetjük le a gépeinket és egy húszperces sétával hódíthatjuk meg a várat. Megéri a testmozgás, mert csodás kilátásban lehet részünk a várfalakról. A szépen kialakított belső terekben megtudhatunk mindent a vár történetéről. 

Miután befogadtuk az élményt, tovább gurulunk a következő meghódításra váró vár, Boldogkő vára felé. Előtte azonban útba ejthetjük a mindössze tíz kilométerre lévő Hollóházi Porcelán Múzeumot. Aki fogékony a különleges eljárással készülő egyedi porcelánokra, az egy kávé mellett megcsodálhatja a legszebb darabokat. Mielőtt alsóbbrendű utakon haladva megérkeznénk második várunkhoz, még átgurulunk Vizsolyon.  Ezt a kis falut az első fennmaradt, teljes magyar bibliafordítás tette turisztikai célponttá. A református templomban ma is megtekinthető a szentírás egy példánya. 

A IV. Béla király idején a sziklagerincre épült Boldogkő vára is tartogat látnivalókat. Egy órát gond nélkül eltölthetünk a látvány és a vár történetének befogadásával. Mivel az ebéd igen aktuális lesz már, Erdőbénye felé vesszük az irányt, ahol több étterem és fogadó közül is választhatunk. Az ebéd utáni egészségügyi sétát, egy kis motorozás után, a Regéci várnál tudhatjuk le. A Rákóczi család és a kurucok történetében fontos szerepet játszó várat az idő igencsak megviselte. Felújítása az ezredforduló után kezdődött meg és tart a mai napig. Ha esetleg valakinek már nincs kedve felgyalogolni a várba, akkor a faluban található látógatói központban ismerheti meg a II. Rákóczi Ferenc gyerekkorának és a regéci várnak a történetét. 

A harmadik vár elhagyása után a motorozásé lesz a főszerep, hiszen a Zempléni hegyeket szűken visszafelé kerülve érünk Füzérradványra, a Károlyi-kastélyhoz. A 3719-es útról egy hangulatos fenyősor között gurulhatunk a kastély parkolójába. A kastély 140 hektáros angolparkja ingyenesen látogatható. Sajnos a kastély felújítás alatt van, de a parkban közel 300 éves platánok és más faóriások árnyékában sétálhatunk egy kellemeset.

A motoros túránk során az utak minősége felemás, néhol jó aszfaltot találunk, néhol viszont nagyon töredezett, kátyús a burkolat, ami leginkább az alsóbbrendű utakra igaz. Az angolpark után Sárospatak felé vesszük az irányt és a Megyer-hegyi tengerszemet nézzük meg. Az egykori malomkőbánya helyén kialakult tengerszem egyesek szerint hazánk legszebb természeti csodája. Erről egy rövid séta után mi magunk is meggyőződhetünk. 

A túrát két helyen is befejezhetjük, vagy Sárospatakon, ahol a nap zárásaképpen (ha még nincs várcsömörünk) az egyik leglátogatottabb Rákóczi-vár és Rákóczi-kiállítás is megtekinthető, vagy Mádon, ahol szállást foglalva a világhíres tokaji borvidék legjobb boraiból kaphatunk kostolót. Az esti jó hangulatú beszélgetés közben visszaemlékezhetünk frissen szerzett élményeinkre.

Kellemes őszi időjárás és a műemlékek iránt érzett lelkesedés mellett ugyan feszesen, de egy napba belefér ez a motoros túra. Összeségében elmondhatjuk, hogy az egész régióra jellemző a vendégszerető, motorosbarát kiszolgálás, az odafigyelés.

Szeretettel ajánljuk, mi kifejezetten élveztük! 
 

TIPP: Egy élményekkel és látnivalókkal teletűzdelt motoros napon gyakran kell több kilométert is gyalogolnunk. Erre érdemes előre felkészülnünk egy kényelmes váltócipővel. Ha esetleg nincs elég helyünk a motoron, vagy nem szeretünk a parkolókban öltözködni, akkor a motoros lábbelinket kell komfortossá tenni. Amikor motoros csizmát vagy motoros cipőt választunk érdemes egy fél számmal nagyobbat venni, így egy utólag berakható extra kényelmes, zselés vagy egyéb talpbetéttel alkalmassá tehetjük lábbelinket hosszabb gyaloglásokra is. Fontos a motoros lábbelik ápolása is, mi túravezetők méhviaszt kenünk csizmáinkra. Igy nem csak puha és kényelmes marad a bőr, hanem viszonylag vízálló is. 

Javasolt megállók: OMV Sátoraljaújhely, 37-es út –- Füzéri vár – Hollóházi Porcelán Múzeum – Vizsolyi Református Templom – Boldogkő vára – Regéci vár – Károlyi-kastély, Füzérradvány - Megyer-hegyi Tengerszem – Rákóczi-vár, Sárospatak - Holdvölgy Pince, Mád

A túra hossza: 212 km, 5 óra
Térkép: https://goo.gl/maps/qVkyKoVwj2BfqWja7 

A cikket készítette:
Dobos Zoltán és Szimcsák Attila
RhinoTours Motoros Túrák – rhinotours.hu
Fotók: Tokár Eszter és Szimcsák Attila

A keleti, dél-keleti országrész motorosai teljesen jogosan érzik igazságtalanságnak azt, hogy az Alföld olyan lapos, amilyen… Az értelmes kanyarokat szinte keresni kell, és ahhoz pedig, hogy megfelelő dózist találjunk belőlük, és még vertikálisan is elmozdulhassunk, igen messzire kell utazni. Adódik tehát itt is a lehetőség, hogy átlépjük az országhatárt, és kelet felé, a Kárpátok meredélyei között keresgéljünk.

A Nyugati- és Déli-Kárpátok már kellemes motorozást ígérnek, azonban az úthálózat hiányosságai és az utak változó minősége komoly türelmet és odafigyelést igényel! Viszont ezen viszontagságok ellenére is megéri elmotorozni oda, mert történelmi nevezetességek és természeti szépségek mellett itt találjuk a környék két legizgalmasabb és leggyönyörűbb útját, a Transzfogarasi- és a Transzalpina utakat. Ezek, a kétezer méter fölé kanyargó aszfaltcsíkok igazi különlegességek, bármelyik Alpok hágóval felveszik a versenyt, sőt, a Transzalpina még az út minőségét tekintve is egészen kiváló! Míg a hozzánk közelebbi Transzalpina három napba is belefér, addig a Transzfogarassal kiegészített kör esetén 4 napra van szükség, ha kényelmesen akarjuk végigmotorozni.
 

Az indulást a békéscsabai, Szarvasi úti OMV töltőállomásról tervezzük és a harmadik napon itt is köszönünk majd el egymástól. A csaknem 900 kilométer alatt a következő látnivalókat érintjük: Déva vára, Vajdahunyad vára, Gyulafehérvár, Transalpina panoráma út, Erdélyi – szigethegység Nemzeti Park. Igyekeztünk a látványosságokat úgy összekötni, hogy közben kellemes szerpentineket is érintsünk, találtunk is néhány figyelemre méltó szakaszt. 

A reggeli tankolás, majd kávé és szendvics elfogyasztása után az OMV töltőállomásról kigurulva a gyulai határátkelő az első cél. Az átlépéshez feltétlenül szükség van érvényes személyi igazolványra vagy útlevélre, jogosítványra, a motorunk forgalmi engedélyére és a nemzetközi gépjárműbiztosítási kártyára (zöldkártya), mely az érvényes gépjármű felelősségbiztosításunk meglétét igazolja külföldön. A határon érdemes váltani román leit a költségeinkre, de a legtöbb helyen lehet kártyával fizetni. Romániában az autókkal ellentétben a motorokra nem kell úthasználati díjat fizetni és ily módon az autópályák használata is ingyenes. 

A 79/A jelű úton, majd 76-oson motorozunk Déváig. A határ utáni kb. 60-70 kilométer feledhető, túl kell lenni rajta, mint a bárányhimlőn, de a 76-os út utolsó szakasza új aszfalttal és izgalmas nyújtott kanyarokkal kényezteti a túramotorosokat. 

Déva vára, mint Erdély egyik első királyi vára, egy magas vulkáni kúp tetejéről uralja a tájat. A történelemtől és legendáktól átitatott várromot érdemes meglátogatni, csodálatos panoráma nyílik a majd kétszáz méretes magasságból.  

Déva után jobbra fordulva egy viszonylag ingerszegény, de szerencsére nem több mint 10 kilométeres, négysávos út vezet a „várak királyához”, a Vajdahunyadi várhoz. Ha már erre járunk, ne hagyjuk ki az 1896-os millenniumi ünnepségekre, a budapesti Városligetben épült vármásolat eredetijét, ami hat évszázados múltra tekint vissza. Egyik leghíresebb lakója Hunyadi János, aki kormányzósága idején, az 1400-as évek közepén élt itt feleségével. Motorral megállni a szemközti parkolóban lehet, ahonnan a vár egy 3 perces sétával érhető el. A lenyűgöző épületet mély árok veszi körül, amin egy függőhíd ível át. 30 lei értékű belépődíj megvásárlása után léphetünk be a várba, ahol egy kiállítás látható, de sajnos magyarul nincs kiírva semmi.

Innen még egy szűk 80 kilométert gurulunk a 7-es úton az esti szállásunkig, Gyulafehérvárig, ami stratégiai szempontból ideális helyen fekszik. Dél felé indulva ugyanis hamar a 67C úton találjuk magunkat, ami egyenesen a Transzalpinára vezet.

A túra második napjának reggelén azzal a boldog tudattal vágunk neki az útnak, hogy ma nem lesznek várak, csak a kanyargós út! Északról közelítve a Transzalpinát hol jobb, hol rosszabb minőségű az aszfalt. Az első kb. 50 kilométer úgy ahogy rendben van, de a második ötvenes, a 67C és 7A utak kereszteződéséig már dráma! Itt csak lassan, körültekintően szabad lavírozni a temérdek mély kátyú között.
 

A 7A kereszteződést elhagyva azonban minden jóra fordul megint, és tapadós, jó aszfalt adja az alapot egy nagyszerű motoros élményhez. Előbb erdős részen, gyors visszafordító kanyarokon szerpentinezünk felfelé, majd kétezer méter köré érve már elfogy a buja flóra, és kitágul a tér. Napos időben messze el lehet látni a hatalmas fennsíkokon. A Transalpina érdekes vonalvezetéssel hosszan kanyarog a hegygerincen, jó aszfaltjával és belátható kanyarjaival roppant kedvez a tempós közlekedésnek.   A legmagasabb pontra felérve murvás parkoló, ajándékárusok és pecsenyesütők várják a túrázókat. Isteni a lángosuk tejfölös túróval még úgy is, hogy ott nem ismerik el legitimnek rá a reszelt sajtot! Ezt aztán egy házi lekváros óriáspalacsintával lefojtva tulajdonképpen ki is végeztük magunkat, kell egy kis időt hagyni emésztésre, mielőtt továbbindulnánk. Addig lófrálhatunk kicsit a szuveníres bodegák között, ahol érdekes tárgyakra lehet bukkanni. A déli oldalon még egy bő harmincast kanyaroghatunk lefelé a legnagyobb boldogságban, amit a nyomokból láthatólag még autóversenyzők is lelkesen megtesznek szervezett keretek között. Novacinél azonban ne menjünk lejjebb, ott forduljunk vissza és kezdjük újra feldolgozni az utat ezúttal visszafelé is. Minden szerpentin más arcát mutatja lefelé, mint felfelé, itt is ez a helyzet. Erre a napra nem is szabad mást tervezni csak örömmotorozást. A Transalpina Gyulafehérvárról oda vissza közel 300 kilométer, pont egy kellemes napi táv. 
 

A harmadik napon hazafelé indulunk, de közben útba ejtjük az Erdélyi-szigethegység Természeti Parkot. Az első kb. 70 kilométer a 74-es úton még csak rázós, foltozott utakat tartogat számunkra, mely komoly kihívás elé állítja veseköveinket. De megéri kitartani, mert a 75-ös út meglepően kellemes és csodaszép környezetben kanyarog. Persze óvatosan kell itt is közlekedni, mert a vége felé utolérjük az útépítést, és vannak szakaszok, amikor egyszer csak megszűnik az aszfalt és murvás, kátyús részeken kell átevickélni. 

A 75-ös útról előbb a 76-os, majd a 795-ös útra térünk, és szépen magunk mögött hagyva a Nyugati-Kárpátok utolsó lankáit is, becélozzuk Békéscsabát. Az eddig megtett mintegy 290 kilométerre érdemes egyet szusszanni és felfrissülni a Szarvasi úti OMV töltőállomáson, mielőtt mindenki felveszi a hazairányt.

TIPP: Ha többnapos túrára indulunk, mindenképp vigyünk magunkkal esőruhát, még ha az előjelzések nem is mondanak esőt! Ez nem csak a hirtelen jött zivatarok ellen véd, hanem akkor is, ha esetleg erősen lehűl a levegő. Egy váratlan technikai probléma, egy előre nem kalkulált hosszabb megállás esetén előfordulhat, hogy sötétedés után érünk a szállásunkra. Egy jó esőruha feltűnő színű, legjobb, ha UV sárga. Ez esőben, rossz látási viszonyok között és éjszaka is láthatóvá teszi a motorost. Az UV színű motoros felszerelések viselése nappal is ajánlott, mert a baleset megelőzés szempontjából nagyon fontos látni és látszani!   

Javasolt megállók a túrán: OMV Békéscsaba, Szarvasi út – Déva vára – Vajdahunyad vára – Gyulafehérvár – Transalpina (67C) – Erdélyi-szigethegység Nemzeti Park  – OMV Békéscsaba, Szarvasi út 

A túra hossza: 900 km, 3 nap
Térkép: https://goo.gl/maps/D2QBwvXqEgPsgFPEA

A cikket készítette:
Dobos Zoltán és Szimcsák Attila
RhinoTours Motoros Túrák – rhinotours.hu
Fotók: Szimcsák Attila

Most egy olyan motoros túrát szeretnénk figyelmetekbe ajánlani, ami nem magas hegyeket, komoly szerpentineket céloz meg. A Budapest, Balaton, Győr és a Dunakanyar által közrefogott dimbes- dombos tájakon motorozunk látnivalótól látnivalóig, mindig meg-megállva és rácsodálkozva azokra a műemlékekre, nevezetességekre, melyek mellett sokszor elmegyünk anélkül, hogy időt szánnánk rájuk. A Pannonhalmi Főapátság, a Cseszneki vár a motorosok által kedvelt 82-es út mellett, a Tatai vár, a Turul emlékmű Tatabánya felett, mind-mind érdemes arra, hogy egy meleg nyári napon motorunkkal meglátogassuk őket. 
 

Ezt a motoros túrát érdemes Biatorbágyon kezdeni a Matuska Szilveszter merénylete okán híressé vált viadukt tövében található OMV töltőállomáson. Mivel a túra hossza bőven kétszáz kilométer felett van az első veszprémi pihenőt nemcsak kávézással, hanem tankolással is egybeköthetjük a 830-s út mellet található OMV Spar Express kúton. Jó, ha tudjuk, hogy a finom kávé és a péksütik mellett, az OMV töltőállomásokon már olyan praktikus motoros és motorápolási cuccokat is lehet kapni, mint láncspray, plexi tisztító vagy éppen bukósisak háló.

Az etyeki szőlős dombok felé vesszük az irányt, majd a kedvenc fővároshoz közeli motoros útszakaszunkon - a 811-es úton - érkezünk le Székesfehérvárra. Mivel hosszú napról van szó a felújított 8-as úton tudunk időt nyerni Veszprémig. A pihenő után a 82-es úton indulunk Csesznek felé. Jó minőségű, kellemesen kanyargós szakasz veszi kezdetét Zirc után. Észak felé haladva jobb oldalon lesz egy hatalmas parkoló, ahonnan mesés kilátás nyílik a Cseszneki várra. Itt „kötelező” egy panoráma képet csinálni. Aki nem éri be a távolból készített fényképpel, hanem személyesen szeretne meggyőződni a várfalak strapabíróságáról azok Bakonyszentkirály felől tudnak feljutni a várfalakhoz.
 

A 82-es úton tovább motorozva érkezünk a távolból is jól látható Pannonhalmi Főapátsághoz. A majd 300 méter magas Szent Márton-hegyen felépült apátság közvetlen környezete egy kis ékszerdoboz. Tisztaság, gondozottság, nyugalom jellemzi. A turista bejáratot néhány perces sétával lehet elérni. A 996-ban alapított és azóta is működő monostor Magyarország egyik leglátogatottabb emlékhelye. A belső kiállításra érdemes rászánni egy kis időt.

Amikor újra mehetnékünk támad, Tatán az Öreg-tó partját érdemes becéloznunk. Kisbér felé motorozva erdők, mezők, dombos tájak váltják egymást.

Tatára érkezve hamar begurulhatunk a tóparton álló Tatai vízi várhoz. A történelem során oly sok viszontagságot megélt vár ma már felújítva várja látógatóit. A tavat körbe lehet sétálni, de ez motoros szerkóban kicsit hardcore lenne.
 

Egy könnyű sétát és esetleg egy kávét engedélyezzünk magunknak, mielőtt tovább motorozunk a Tatabánya feletti sziklafalon álló Turul emlékműhöz. Mindössze 15 kilométerről van szó, alig 20 perc múlva már Európa legnagyobb fémből készült madarának szárnyai alatt csodálhatjuk a távolban felbukkanó Vértes hegységet. A tavaly átadott látógatói központhoz jó minőségű aszfaltos út vezet fel. A nagy parkolóból már látszik a 8 méteres alapzaton álló, karmai közt Árpád kardját és a fején a Szent Koronát viselő turul madár.

Ha eddig kibírtuk, akkor igencsak aktuális lehet egy kései ebéd. Javasoljuk a közelben található motoros barát Kraftwerk bisztrót. Negyedóra motorozás után Tarján központjában találjuk az ízletes ételeiről és finom házi készítésű üdítőiről híres motoros helyet. A vendégszerető motoros tulajdonosok maguk szolgálnak ki, érződik az odafigyelés.

Étkezés után már csak kevesebb mint egy óra motorozás vár ránk a biatorbágyi OMV töltőállomásig, ahol a túrát befejezzük. Jó időjárási viszonyok és kellő lelkesedés mellett egy napba kényelmesen belefér ez a motoros túra. Szeretettel ajánljuk, mi nagyon élveztük!
 

TIPP: Mi túravezetők mindegy, hogy rövidebb vagy hosszabb motorozásra indulunk, mindig viszünk magunkkal „túlélő” csomagot. Ennek tartalma: egészségügyi csomag, defektjavító szett, power tape, gyorskötöző, gumipók, kis heveder, szerszámkészlet. A felsorolt eszközök segítségével a váratlan helyzetek nagy része orvosolható. Minden más esetben kérjünk segítséget a környezetünktől. Nagyon jó tapasztalataink vannak ezen a téren, az út szélén álló motoros mindig hamar kap segítséget.

Javasolt megállók: OMV Biatorbágy, Kossuth Lajos utca - 811-os út – Veszprém - 82-es út, Cseszneki vár – Pannonhalmi Főapátság – Tatai vár az Öreg-tó partján – Tarján Kraftwerk motoros bisztró -  OMV Biatorbágy, Kossuth Lajos utca

A túra hossza: 277 km, 4:25 perc
Térkép: https://goo.gl/maps/xJXUaHye2rrk6Ypa9

A cikket készítette:
Dobos Zoltán és Szimcsák Attila
RhinoTours Motoros Túrák – rhinotours.hu
Fotók: Tokár Eszter és Szimcsák Attila

Ha egy pici változatosságra, hegyekre és szerpentinekre vágyunk, akkor előbb utóbb felbukkan elménk rejtett zugaiban az Alpok szó. Jó hír, hogy nem kell feltétlenül messzire menni, mert már közvetlenül a nyugati határ közelében ízelítőt ad magából a csodálatos Alpesek. A határ túloldalán egy nagyjából 100 kilométeres sávban már igen kellemes domborzati viszonyok és jó minőségű utak várnak még az eldugottabb, tanyaközi régiókban is. Ha nincs konkrét úti célunk és az idő sem sürget, nyugodtan hagyhatjuk magunkat eltévedni, mert így csoda helyekre bukkanhatunk!

Kedvenc határmenti útszakaszunk Szombathellyel átellenben, az 56-os úton Rohonc (Rechnitz) és Léka (Lockenhaus) között van, így ha kimotorozunk az országból, a határátlépést igyekszünk ide pozícionálni, hogy mindjárt ezzel a kellemes szerpentinnel alapozzuk meg a hangulatot. Ezért a találkozót Szombathelyre, a Körmendi úti OMV töltőállomásra beszéljük meg, hogy a túraindító kávé és a péksüti elfogyasztása mellett, szükség esetén a motoros és motorápolási cuccokat is beszerezhessük, úgy, mint láncspray, plexitisztító, vagy éppen bukósisak háló. 
A határon átlépve hamar elérjük Rechnitzet, és néhány perc alatt át is gurulunk rajta. Az innen induló mintegy 15 kilométeres élvezetes szakasz erdőn halad keresztül, így itt is fokozottan kell figyelni a vadállatokra. Épp a legutóbbi túránkon ugrott ki egyik túratársunk elé itt egy szarvas, és bár az ütközést ugyan nem sikerült elkerülni, de szerencsére a tempó nem volt nagy, így a szarvas is tovább suhant és a motoros is talpon maradt. 

A szerpentin északi végénél, Lockenhaus előtt pár kanyarral, érdemes kiállni a murvás parkolóba, mert egy rövid erdei séta után elérjük a 25 méter magas, fából épült Margit kilátót (Margarethenwarte). Érdemes felmászni a tetejére, mert noha még csak 504 méteres tengerszint feletti magasságban vagyunk, csodálatos körpanoráma tárul a szemünk elé a lombkorona szintje fölött.

Lockenhausnál aztán nyugat felé fordulunk az 55-ös főútra, és ezen haladunk egész Edlitzig. Ez egy kellemes, tipikusan osztrák főút, normál mértékű, nyugodt forgalommal, de aki kicsit feljebb szeretné tekerni a kalandfaktort, az nyugodtan nézzen egy párhuzamos kisebb utat, mint pl. a Kirchschlag és Lichtenegg közötti L176-os, mert itt nem nagyon lehet mellényúlni. Egy nyúlfarknyi szakasz után az 54-esről az L134-es útra fordulunk és tartunk továbbra is nyugat felé.

Gloggnitz előtt aztán jobbra kanyarodhatunk, fel a sírégió, Ramssattel és Kranichberg felé, hogy begyűjtsünk pár extra kanyart, mielőtt átgurulunk a városon. Gloggnitzból már a 27-es úton jövünk ki, és tartunk még mindig nyugat felé, de még épp csak elhagyjuk a várost, amikor érdemes megállni egy kávéra a Heufelder Stube-nél, egy kellemes útmenti étteremnél. Mi gyakran időzítjük ide az ebédet is, mert jó a kaja, korrekt parkolója és kellemes terasza van, valamint egy készséges magyar fiatalember szolgál fel.
 

Innen egyébként már nem sokáig megyünk nyugatnak, mert Reichenaunál Semmering felé kisebb utakra térünk le és az L136-os úton egy hurkot leírva lassan visszafelé vesszük az irányt. Viszont ez az alig tízegynéhány kilométeres szakasz Oberlandtól Adlitzgrabenig csodálatos, lehet mondani, a túra egyik csúcspontja! Meredek sziklafalak között kanyarogva mély szurdokba ereszkedik az út, majd hirtelen egy ódon, kétszintes, sok boltíves híd pillérei között kúszik át, hogy aztán néhány ház után ismét erdőben kanyarogjon tovább. Múltkor ezt a kis szakaszt kétszer is megjártuk oda-vissza, mert akkora hatást gyakorolt a csapatra. Ha éppen hazafelé jövünk erre, akkor általában ezen a részen állunk meg egy kis felfrissülésre a Gasthof Blunzenwirtnél, ahol talán már nem is túl váratlanul, de ismét csak magyar szót hallhatunk kiszolgálás közben.

Innen már visszafelé vezet az utunk, az L4168-ason éppen csak súroljuk ismét Gloggnitzot, majd Schlagl felé felkúszunk a dombtetőre immár egy tempós szerpentinen, aminek tetejéről csodálatos, de tényleg, olyan igazi megállítós panoráma nyílik Semmering felé. Kár, hogy nincs kiépített parkoló, hogy tényleg meg is lehessen állni és szétnézni, ezért be kell érnünk egy kis belassítással és óvatos nézelődéssel. Schlaglnál átbukva, a túloldalon továbbra is tempósan ereszkedik az út, majd Kirchberg am Wechsel belterületén, egy szűk jobbost fordulva ismét elindulunk fölfelé Sankt Corona felé. A legalább 6 tempós visszafordító kanyar után a tetőre felérve megint csak a panoráma az úr. Szerencsére itt van rendes, méretes parkoló, ahol rendszeresen készítünk is csoportképeket. 
 

Továbbindulva az L137-esen ereszkedünk le és megyünk át Aspang Markton, majd Zöbernen és csatlakozunk ismét az 55-ös útra. Bad Schönau után délnek fordulunk a hangulatos L104-esre, ami egy parádés szakasz jó ívű kanyarokkal és kiváló minőségű aszfalttal, amin átvágunk az 50-es útra. Innen aztán az 50-es és 55-ös utakon hamar visszaérünk Lockenhausba, hogy az 56-os úton ezúttal észak felől is megjárjuk kedvenc szerpentinünket. Rechnitznél aztán kelet felé fordulunk, hogy minél kevésbé bocsátkozzunk ismétlésekbe, és Bozsok felé jövünk haza Magyarországra. Itthon szinte a határt súrolva gurulunk még pár kilométert délnek, majd Bucsunál térünk rá a 89-es útra, hogy visszatérjünk Szombathelyre. Összeségében elmondható, hogy az osztrák utak kiváló minőségűek, kellően kitáblázottak, az osztrák sofőrök pedig megfontoltan, szabálykövetően vezetnek. 

Ennek a kellemes körnek ugyan a három súlyponti szakasza a szerpentin Lockenhaus alatt, a Sankt Coronára fel-le, valamint a Semmering melletti szurdok, ugyanakkor a köztes szakaszok is igen élvezetesek. Van benne tempós rész, és van nézelődős szakasz is, így igazán kellemes, változatos élményt nyújt. A nyugati határszélről indulva a túra összesen mintegy 250 kilométer, így ezúttal a nyugati országrész motorosai vannak előnyben, mert nekik akár egy tartalmas napba is belefér a kör.

 

TIPP: A vadveszélyre figyelmeztető táblát mindig komolyan kell venni. Körültekintőbben és lassabban kell motorozni ezeken az útszakaszokon. Amennyiben lehetséges éjszaka vagy rossz látási körülmények között kerüljük az ilyen területeket. Ha mégis bekövetkezik a vaddal való ütközés érdemes rendőrt hívni, hogy rögzítsük a baleset körülményeit. Az esetleges kártérítés alapfeltétele a rendőrség által készített jegyzőkönyv. Legyünk óvatosak, az állatok nem járnak kresz tanfolyamra!

Javasolt megállók: OMV Szombathely, Körmendi út - 56-os út, Margit kilátó – 27-es út, Heufelder Stube ebéd – Semmering, L136-os út – Sankt Corona panoráma - OMV Szombathely, Körmendi út

251 km - 4,5 óra.    
Térkép: https://goo.gl/maps/yjUrW211t9mujoWMA ​


A cikket készítette:
Dobos Zoltán és Szimcsák Attila
RhinoTours Motoros Túrák – rhinotours.hu
Fotók: Dr.Takács András Attila és Szimcsák Attila

Egy családi nyaralás a Balatonon általában kizárja a motoros programokat, de egy fifikás motoros valahogy csak kiszorít magának egy nap gurulást a Balaton-felvidéken. Megkönnyíti a dolgot, hogy rengeteg program és látnivaló található ezen a tájon, így egy esetleges komolyabb hitvesi ellenállás esetén akár családossá is lehet fejleszteni a programot, már ha az ara bevállalja a sofőr szerepét, és kocsival fuvarozza apa után a családot.
Találkozó a haverokkal a veszprémi elkerülőn lévő OMV töltőállomáson, majd a szokásos rutin - összetankolás, egy finom kávé és a ’Kinek volt nehezebb elszakadni otthonról?’ téma megvitatása után nyugat felé vesszük az irányt. A 77-es út Veszprém és Tapolca között az egyik kedvencünk, mert csodaszép tájon kígyózik és az út minősége is általában megfelelő. A nagy forgalmat nyugat felé elviszi a 8-as út, a balatoni pedig lemegy a partra, így kellemesen lehet rajta haladni.

 

A teljesség igénye nélkül, mintegy félórás gurulás után az egyik első, megállásra csábító lehetőség a Balaton-felvidék egyik legjellegzetesebb vára, a XV. század elején épült nagyvázsonyi Kinizsi vár. Nevét legdicsőségesebb uráról, a minden csatáját győztesen megvívó, törökverő Kinizsi Pálról, Mátyás király legendás hadvezéréről kapta. A kézzel fogható történelem itt akár meg is elevenedik, mert nyáron naponta kétszer reneszánszkori várjátékokat is láthatunk.
Utunkat nyugat felé folytatjuk, tovább a kellemes 77-es úton, a Pula – Vigántpetend – Kapolcs direkcióban Tapolcáig. Az út ezen része kellemesen kanyarog, és a környező vegetáció is dúsabb, zöldebb, mint az út elején. Ezen a szakaszon július végén egy kicsit megnövekedett forgalommal számolhatunk, mert a Művészetek Völgye fesztivál Kapolcson rengeteg érdeklődőt vonz, szinte telítődik a környék. Egyéb időszakban azonban kellemes, csendes gurulásra számíthatunk a tündéri településeken keresztül.

 

Tapolcánál, ha kilométer hiányunk lenne érdemes északnak fordulni és a kiváló minőségű, lágy íves kanyarokat tartogató 7319-es úton nyomni egy Sümeg oda-visszát. Ha Nagyvázsonyban már kedvet kaptunk romvárazni, akkor Tapolcáról délre fordulunk Szigliget felé a 7318-as útra. Itt csillapíthatjuk vár-szomjunkat Magyarország egyik leglátogatottabb és méltán népszerű várával, a több mint hét évszázada szilajul álló Szigligeti várral. A magányos sziklabércen álló várfalakról lélegzetelállító kilátás nyílik a Balatonra, és a Tapolcai-medence tanúhegyeire, tövében pedig kiváló fagylalt kapható. Szigligetről kelet felé vesszük az irányt a 7341-es úton, és Káptalantóti – Mindszentkálla – Köveskál irányba kis, alsóbbrendű utakon, mint a 7313-as szeljük át a Káli-medencét. Motorral száguldva csöppnyi terület, kétség kívül többet érdemelne, mert igazi varázsát csak lassan fedi fel a ’Magyar Mediterranium’. Hajszolt menedzsereknek receptre írnám fel, hogy lejöjjenek ide és egy kempingszékben két napig némán nézzék, ahogy halkan nő a fű.

Monoszlónál a környék nevezetességéhez érkezünk, a Hegyestű Geológiai Bemutatóhelyhez. Itt az egykori kőbánya külszíni fejtésének köszönhetően a 337 méter magas Hegyestű vulkáni kúp északi felét lefejtették, így elénk tárul egy 8 millió évvel ezelőtt működött bazalt vulkán belseje. A látvány hazánkban egyedülálló, de európai viszonylatban is ritkaságszámba megy. A bazaltkúp tetejéről elénk táruló panoráma is megér egy körbepillantást, ha már ott vagyunk, ki ne hagyjuk!
 

Innen továbbra is kis, alsóbbrendű utakon, a 7312-7307-7338-ason, Szentantalfa – Barnag – Pécsely hurkot leírva fordulunk délnek Vászoly belterületen Balatonudvari felé. A Balaton felé ereszkedve, itt, a domboldalon található ugyanis a Laci Pince csárda, ahol autentikus környezetben, csodálatos balatoni panoráma mellet ehetünk egy jó ebédet.

Mire megebédelünk, már erősen benne vagyunk a délutánban, így lefelé, Tihany felé indulunk tovább. Balaton-felvidéki túránkból hogy is hagyhatnánk ki a legbalatonibb helyszínt, a Tihanyi Bencés Apátsági Templomot, és a mellőle nyíló panorámát. A nyúlfarknyi gurulás után egy jó fagyival a kézben nyugtázzuk a látványt, majd egész a Tihanyi Révig legurulva fordulunk csak rá a félsziget keleti oldalán végigfutó alsó, 7117-es útra. Imádnivaló útszakasz, ahogy az út szinte végig a vízparton követi a félsziget keleti oldalát, így decensen csoroghatunk végig rajta.
 

Gurulás közben szinte megelevenedik gyermekkori filmélményünk, amint Ötvös Csöpi tolvajokat üldözve, hörgetve hajt egy kereklámpás ezerkettes Zsigulit, minthogy a Bujtor-filmek jó néhány autós jelenetét vették fel ezen a szakaszon. Ha kacérkodunk a fürdéssel, akkor itt érdemes ledobni a motoros szerkót és a szabadstrandon megmártózni a Balatonban. A Tihanyi-félszigetről kis kurflival még felmegyünk Pécsely és Balatonszőlős irányába a 7337-7308-7303-as utakon, így elkerülve Füredet, és rácsatlakozunk a 73-as útra, ami kellemesen kanyarogva, változatos tájon át visz vissza minket Veszprémbe. Az elkerülőn két OMV töltőállomás is található, az Aradi vértanúk útin Spar Express is működik, így akár a vacsorának valót is beszerezhetjük itt. A kultúrprogramok és az ebéd kihagyásával a közel 180 kilométeres kört le lehet tudni akár 3 óra alatt is, így egy délutánba is kényelmesen belefér, viszont a látnivalókkal, programokkal bővítve egy tartalmas, változatos napot tölthetünk együtt kedvenc kétkerekű pajtásunkkal.


Javasolt megállók: Kinizsi vár, Nagyvázsony – Szigligeti vár – Hegyestű geológiai bemutatóhely és kilátó – Laci Pince Csárda – Tihanyi Bencés Apátság – OMV Spar Express, Veszprém, Aradi Vértanúk útja 11.
Délelőtt: https://goo.gl/maps/bvEALHaK7Xzt1juN8    122 km, 2:14 perc
Délután: https://goo.gl/maps/Bw3zRa2b7dgMLNZU6   59 km, 1:17 perc
Teljes kör: https://goo.gl/maps/SuXEwNefqpDUn4Mo7   177 km, 3:23 perc
 

TIPP: A töltőállomásra beérve, a tankolás megkezdése előtt érdemes levennünk a bukósisakot. Ezt a személyzet több helyen kéri is a motorostól. Ha már levettük a sisakot, akkor a plexit szabadítsuk meg a bogár maradványoktól és szennyeződésektől. A legkézenfekvőbb a kútoszlopok mellé, szélvédő mosásra kihelyezett vödör és szivacs lenne, de ezt nem javasoljuk, csak ha mindenképp összea karjuk karcolni a plexinket. A legjobb megoldás a mosdóban langyos vízzel és kézzel „lesimogatni” a nem odavaló dolgokat, majd puha törlőkendővel szárazra törölni a plexit. Ha a plexinken van párásodást gátló pinlock a belső oldalán, azt nem szabad dörzsölnünk, mert elveszíti a funkcióját. Egyre többször találkozunk - motorosbarát töltőállomásokon - kikészített plexitisztitóval és törlőkendővel, használjuk őket. 
Motorozás közben a szemünkön keresztül kapjuk a legtöbb információt, minél koszosabb a bukósisakunk, annál később veszünk észre dolgokat. A biztonságos motorozáshoz hozzátartozik, hogy tisztán látunk! 

Ismét közelít egy szép időjárást ígérő hétvége, ami alkalmasnak látszik motoros program szervezésére, így érdemes számba venni a lehetőségeinket. Amennyiben mindkét napot a motorozásra tudjuk használni, úgy érdemes faltól-falig tervezni, azaz a lehető legjobban kihasználni a hétvégét. Két napba már kényelmesen belefér az is, hogy átlépjük az országhatárt és külföldön keressünk kanyargós utakat, csodálatos tájakat. 
Egy ilyen motoros hétvége kimaxolására ideális választás a Tátra. Észak felé hamar el tudjuk hagyni az országot. Kellemes, változatos gurulást ígér, és budapesti indulás esetén 800 kilométerből megvan a teljes kör.
 

Találkozási pontnak tökéletesen megfelel a Szentendrei úti OMV töltőállomás. Itt mindenki meg tud tankolni, egy utolsó ellenőrzést lehet végezni a guminyomáson, és a shopban el lehet fogyasztani egy kellemes ráhangoló kávét vagy gourmet szendvicset. Innen aztán észak felé indulva, percek alatt magunk mögött hagyjuk a várost, hogy Pomázig a 11-es úton haladjunk, majd Dobogókő felé egy kellemes pilisi kanyargást követően Esztergomba érkezzünk. Ezen a túrán csak áthaladunk a városon, és a Mária Valéria hídon át mindjárt el is hagyjuk az országot.Párkány után északnak tartva a kellemesen kanyargós 564-es úton haladva áthajtunk néhány, nevében Ipoly- kezdetű településen, majd a 66-os és 51-es utakon gurulva érünk be Selmecbányára. Az egykoron arany- és ezüstbányáiról híres város belvárosát – melyet az UNESCO a világörökség részévé nyilvánított – érdemes körbe sétálni. Mi a Kachelmann étteremnél szoktunk megállni egy frissítő szünetre, ami egy kellemes belvárosi étterem, és nagy előnye, hogy korrekt méretű parkolóval rendelkezik, ahová akár 10-15 motorral is beférünk. Ezt az első, közel 150 kilométeres etapot egy rövid megállással ketté szoktuk venni, mert 1-1,5 óránként érdemes rövid pihenőt tartani. A Mária Valéria híd szlovák oldalát javasoljuk első megállásra, onnan a legszebb a kilátás a Bazilikára. 
 

A selmecbányai pihenő után haladhatunk tovább az 51-es úton, de még jobb választás az alsóbbrendű 2498-as út, ami frissen van aszfaltozva és kellemes erdős tájon halad keresztül. A lényeg, hogy a 65-ös útra csatlakozva, északi irányba haladjunk Körmöcbányán át, és rátérjünk a 14-es, Besztercebánya felé haladó útra! Ez a 25 kilométeres kanyargós szakasz igazi örömhormont termelő szerpentin, ahová korábban számtalanszor jártunk ki csak azért, hogy párszor végig menjünk rajta.

 

Mire ideérünk, már erősen aktuális az ebéd, de szerencsére két lehetőség közül is választhatunk: egyrészt a szerpentin indulásánál, a 65-ös és a 14-es utak kereszteződésében található Motorest Sturec étterem lehet az egyik alternatíva, míg a másik, a szerpentin alján, már az 59-es, Donovali felé tartó úton található Koliba U sv. Kristofa nevű étterem. Az előbbi a finom ízek és korrekt árak miatt lehet jó választás, míg az utóbbi étterem az autentikus berendezés és a népi viseletben kiszolgáló pincérek miatt lehet érdekes opció. Mindkét esetben érdemes Szimi kedvenc italát a Kofolát kipróbálni.

Ebéd után az 59-es úton észak felé tartva áthaladunk a

Donovali sí-régión, majd a hegy másik oldalán leereszkedve Ruzomberok, azaz Rózsahegy városba érkezünk, ahol keletre, Liptószentmiklós felé fordulva, a 18-as útra térünk rá. A városból kivezető úton érdemes betérni az OMV töltőállomásra, mert itt már kb. 280 kilométeren leszünk túl, és a legtöbb motor ilyenkor már igényli a tankolást. Érdemes a MaxxMotion prémium üzemanyagot választani, mert nem csak a maximális teljesítmény elérésében segít, de a motor élettartamát is meghosszabbítja. 

Tankolás után a 18-as útról hamar letérünk, még a Liptómáriai-víztározó előtt érdemes rátérni a 2213-as útra, ami a vízpartot követve átköt bennünket az 584-es útra. Ezt a szerpentint is néhány éve újították fel. A kellemesen tekergő szerpentin, bár nem túl hosszú, de hatalmas előnye, hogy a végén található, csodálatos környezetben a Koliba Holica étterem. Bizony ez a hely a kiváló desszertjeivel párszor már okozott nekünk makacs kajakómát.
 

Innen, ha nem is látótávolságra, de már csak bő 50 kilométerre van Zakopane, amit szlovák részről az 584-es, 2311-es, 520-as utakon, majd lengyel oldalon a 958-as úton lehet megközelíteni. A Tátra szívében megbúvó, fenyves erdők övezte tündéri lengyel kisváros egészen sajátos aurával rendelkezik: egyedi, a környékre jellemző faépületek, lovas hintók, tisztaság… A közlekedés azonban nem túl optimális, a nyugatról bevezető 958-as úton a legtöbbször araszoló kocsisor fogadott minket. Ennek ellenére megéri begurulni a központba! Mi rendszerint a Hotel Sabalában foglalunk szállást a társaságunknak, ami egy csodálatos, fából épült autentikus szálloda a sétáló utca közepén. Este érdemes kicsit körbesétálni a belvárosban, ami romantikus andalgásra, vagy csoportos lézengésre tökéletesen ideális. Komoly gasztróélményre számíthatunk, ha betérünk a Krupówki sétálóutca nagyobb éttermeibe.
 

A második napon kelet felé hagyjuk el Zakopanét, hogy Szlovákiába érve a 66-os, majd az 537-es úton körbemotorozzuk a Magas-Tátrát és távolról megcsodáljuk a Lomnici-csúcsot. Vagy akár felvonók segítségével feljuthatunk a csúcsra és onnan fogadhatjuk be a látványt. Mivel ez egy több órás program, célszerű előre foglalni a jegyet és késő esti hazaérkezéssel számolni. Tovább haladva a Csorbatóig gurulhatunk úgy, hogy közben jobbra végig a Magas-Tátra csúcsaiban gyönyörködhetünk. A több mint 10 évvel korábbi vihar nyomait még ma is látni, rengeteg fát csavart ki tövestül a tomboló forgószél. A Csorba-tó partján érdemes szünetet tartanunk, körülbelül fél óra alatt körbe is lehet sétálni a tavat.
 

Az 538-as úton aztán befordulunk délnek, és a kellemes, erdős 72-es úton haladunk Breznóbánya felé. Csodálatos fenyőerdős tájon gurulunk később is az 529-es, majd 526-os utakon, de ahogy jövünk délebbre, úgy változik a növényzet és lesz egyre változatosabb a táj, egyre több a mező. Szinte mindegy melyik kis, alsóbbrendű úton jövünk, a táj szép, de az út minősége változó. Mi az 527-est választottuk, legutóbb ezen haladtunk erdőn-mezőn át egész a határig, hogy Balassagyarmatnál lépjünk be Magyarországra. Innen a 22-es, majd a 2-es és 2/A úton érhetünk legkomfortosabban Budapestre, hogy a külső Váci úti OMV töltőállomáson, a kiindulási ponttal szinte pontosan átellenben a Dunán, szusszanva egyet elbúcsúzhasson egymástól a csapat.

TIPP: A túra indulásakor minden résztvevő tankolja tele a motorját, hogy szinkronba kerüljön az üzemanyag-helyzet, és ezt a szinkront érdemes a túra során végig fenntartani, hogy minimalizáljuk a felesleges megállások számát. Fontos a jó minőségű üzemanyag, nem érdemes külföldön sem no name töltőállomásokon tankolni. A rossz minőségű üzemanyag következtében technikai problémák adódhatnak, ami azonnal tönkreteszi a motoros élményt. Inkább tervezzünk előre, a motorjaink hatótávolságát figyelembe véve válasszuk ki az OMV tankolási pontokat! Nagyon sok időt takaríthatunk meg, ha egyszerre többen tankolunk és egymás között elrendezzük az anyagiakat.

A túra során javasolt megállók, pihenőhelyek: OMV töltőállomás Szentendrei út (Ladik u. 1.) – Mária Valéria híd szlovák oldala - Selmecbánya, Kachelmann étterem – 65-ös és 14-es utak kereszteződése, Motorest Sturec étterem, vagy 59-es út Koliba U sv. Kristofa étterem – Rózsahegy (Ruzomberok) 18-as kivezető út, OMV töltőállomás – 584-es út, Koliba Holica étterem – Zakopane - Csorba-tó – Balassagyarmat – OMV töltőállomás Váci út 16.

A cikket készítette:
Dobos Zoltán és Szimcsák Attila
RhinoTours Motoros Túrák – rhinotours.hu
Fotók: Szimcsák Attila, Takács András Attila, Mester András
 

Útvonal: 

1.nap útvonala: 364 km. nettó 6:15 perc motorozás, megállásokkal kb. 8-9 óra.
térkép link: https://goo.gl/maps/WyeebR6ay5F11tKf7

2.nap útvonala: 355 km, 5:52 perc motorozás, megállásokkal kb. 8-9 óra.
térkép link: https://goo.gl/maps/xqLLqGKwYsnwN75d9

Teljes kör: 716 km.
térkép link: https://goo.gl/maps/Gexfc2R3B3KrgfwCA

Ha a motorosra rátör a kanyarvágy, akkor bizony azt csillapítani kell, különben belénk szorul, s az senkinek nem jó! A motoros szenved, a munka nem megy, s a család is sínyli a dolgot. Ezért jobb, ha engedünk a csábításnak, és megadjuk a szervezetnek s léleknek, ami jár neki. Ha akad egy szabad napunk, akkor érdemes lehet kelet felé megnézni milyen lehetőségeink vannak: mi most az Északi-középhegységben fogunk körbenézni, hiszen jó pár útszakasz akad ott is motorozásra.

Találkozó pontnak ideális az M3 kivezető szakaszán lévő OMV töltőállomás, ahol egy jó VIVA kávé megadja az alaphangot egy ritmusos túrához. Akinek van megye matricája az Hatvanig gurulva megspórolhat némi időt, amit majd a Mátrában kedvére lemotorozhat. Hatvantól a 3-as utat javasoljuk Gyöngyösig.  Aki azonban rászán egy-két órácskával többet is, mondjuk, nem akar hazaérni uzsonnára, az teljes egészében negligálhatja az autópályát, és pl. a Fót-Veresegyháza direkcióban indulhat el. Teljesen érthető így is a dolog, mert bár kanyarok szempontjából nem túl izgalmas a Gyöngyösig tartó első szakasz, de igazán szép, lélekmelengető tájakon lehet keresztülhaladni.
 

Az igazi csemege azonban a 24-es úton, Gyöngyös után veszi kezdetét. Kellemes kanyarok andalítanak, miközben keresztülhaladunk a Mátrán. Mátraházánál egy pár kilométeres kitérővel fellátogathatunk az ország legmagasabb pontjára is, az alig valamivel 1000 méter fölé magasodó Kékesre. A motoros emlékhely a TV-torony közvetlen szomszédságában található, itt érdemes időznünk pár percet és megemlékezni azokról a motoros társainkról, akik a pályán vesztették el életüket. Amúgy a 180 méter magas TV-toronyba belépő ellenében is érdemes felmenni, mert tiszta időben rácsodálkozhatunk a szemet gyönyörködtető panorámára.
 

A 24-es úton tovább haladva a Mátrafüred és Parádsasvár közötti szakasz következik. Habár a kanyarok nagyon csábítanak a tempóra, ráadásul az útfelület is Pazar egy idő után, de tudnunk kell visszafogni magunkat, tekintve, hogy ennek az útszakasznak a baleseti statisztikája igen ijesztő, nem érdemes túlhúzni a gázt. A 18 kilométeres szerpentinezés végén, a parádsasvári visszafordító kanyarban érdemes kiállni egy rövidke szusszanásra, mert kellemes étterem és príma kézműves termékekkel ellátott palóc piac működik ott. Mondjuk, nem feltétlen a motoros túrán vásárolunk be kilós mézet, de ki tudja? Mi arra jártunkkor csupán kávéztunk egyet, kicsit kinyújtottuk magunkat, és mentünk is tovább a 24-esen a Parád-Recsk-Sirok irányba.
 

Egerbe érve épp csak rágurulunk a 25-ös útra, hogy a várost átszelve, alig néhány kilométerrel arrébb máris jobbra rátérjünk az alsóbbrendű, a Bükkön át Miskolc felé vezető 2505-ös útra. Ha a kedvenc magyarországi útjaimat kellene megjelölnöm, akkor bizony ennek az útnak a Felsőtárkány – Lillafüred közé eső mintegy 35 kilométeres szakasza benne lenne a legek között. Az útburkolat minősége természetesen nem vetekszik az osztrák utakéval, de pont kellemesen kanyargós és csodálatos erdős tájon visz keresztül. Mire Lillafüredre érünk, már jöttünk vagy 180 kilométert, a nap derekán járunk, épp ideje harapni valamit. A környék elég felkapott kirándulóhely, így fel van készülve rá, hogy az arra járók egyszer csak megéheznek. Mi nem szoktunk nagy flancot csapni, a Szinva patak partjánál egy parkolói büfé kellemes, egyszerű, és gyors megoldást nyújt az éhség elcsapására és még a motorjainkat sem veszítjük egy pillanatra szem elől. 

Ha minket kérdeznek, akkor visszafelé is a 2505-ösön indulnék, egyrészt mert ahogy említettük, ez az egyik kedvencünk, másrészt innen továbbhaladni már nem az igazi. Akár kettő út közül is választhatnánk: tovább a 2505-ösön, de az már bevisz Diósgyőrbe, majd pedig Miskolcra, ami motoros szempontból nem hordoz izgalmakat.

A másik lehetőség Lillafürednél, a Garadna patakból felduzzasztott Hámori-tónál balra fordulni Mályinka felé a 2513-as útra, de erre már inkább csak adventure motorokkal rendelkező kalandorok menjenek, mert az út minősége szintet lép lefelé. Pár éve, a Tátrába tartva volt szerencsénk arra menni, és persze a helyzetet súlyosbítva az ég is pont akkor szakadt ránk. Az egy dolog, hogy félreállni, esőruhát húzni sem volt lehetőségünk, de alig bírtuk leverekedni magunkat Mályinkáig. Ott aztán az első tető, ami alá behúzódhattunk, az egy söröző ’kerthelyiségé’ volt, ahol végül két Balaton szelettel bekkeltük ki az armageddon végét.

Egy szó mint száz a 2505-ös és 24-es út visszafelé is tökéletes, hiszen szemből megyünk, és úgy minden kanyar másmilyen mint idefele jövet. Aki azonban igazi változatosságra vágyik, annak ajánlható Egertől észak felé a Mátra-kerülő 25-ös – 23-as – 21-es útirány, aminek egyik kimenetele, hogy Hatvannál rámenjünk az M3-asra. Ugyanakkor választhatjuk a romantikusabbnak tűnő, de a nap végére némi extra időt és koncentrációt igénylő Galgaguta – Acsa – Veresegyház – Fót útirányt alsóbbrendű utakon.

S hogy bezárjuk a kört, a búcsúpontot tehetjük az M3 bevezető szakaszán a Tengerszem úti OMV benzinkútra, ahol, a mintegy 370 kilométer legurulása után még utoljára felfrissíthetjük magunkat a hátra lévő hazaútra és átbeszélhetjük az élményeinket.

TIPP: Egy túra megtervezésénél legyen az egynapos gurulás vagy több napos motorozás figyeljünk a folyadék pótlására. Az OMV töltőállomásokon mindig tudunk ásványvizet venni az útra. Mi mindig a 0,5 literes vagy 1 literes kiszerelést választjuk, mert ezt könnyen el tudjuk pakolni a tanktáskánkba és mire megmelegedne már elfogyasztottuk. Ha nem iszunk elég vizet, könnyen megfájdulhat a fejünk és az bizony hamar tönkreteszi az élményt. Ha eleget iszunk, akkor előbb utóbb meg kell látogatnunk a mosdót. Tekintve, hogy sokszor hölgyekkel együtt túrázunk, mindig a soron következő OMV a legideálisabb pit-stop, ahol megfelelően takarított és igényes a környezet.

A túra során javasolt megállók: OMV töltőállomás, M3 kivezető – Kékes, motoros emlékhely - Parádsasvár – Eger – Lillafüred – Pásztó - OMV töltőállomás, M3 bevezető.
A Mátra és Bükk túra össztávja kb. 375 km.

A cikket készítette:
Dobos Zoltán és Szimcsák Attila
RhinoTours Motoros Túrák – rhinotours.hu
Fotók: Tokár Eszter és Somorjai István

Autópályával: 375 km. kb. 7-8 óra 
​Térkép link: https://goo.gl/maps/FxjftxvhWCMqHowU8 ​
Autópálya nélkül: 401 km. kb. 9-10 óra
Térkép link: https://goo.gl/maps/7SDPwQHGq4QENtU98

A szürke hétköznapok munkahelyi és családi kötelezettségei sokunknak nem teszi lehetővé a hosszabb motoros túrákat, de sokszor még az egynapos gurulások is kivitelezhetetlenek. Ezúttal egy olyan stresszoldó, rapid motoros kört ajánlunk, elsősorban Észak-magyarországi motorosoknak, ami belefér egy délutánba, és mégis alkalmas a megfelelő mennyiségű örömhormon termelésére.
 

Mivel a Pilis- és a Visegrádi- hegységet fogjuk körbemotorozni, a Szentendre határában lévő OMV töltőállomás a legideálisabb találkozóhely. A tankolás végeztével érdemes betérni egy finom jegeskávéra és egy laktató szendvicsre, hogy ne üres hassal vágjunk neki az útnak. Erről a töltőállomásról indulva máris irányban vagyunk első célpontunk Dobogókő. Mindössze félóra motorozással - melynek az utolsó harmada kellemesen kanyargós – érünk fel a dobogókői nagy parkolóba. Habár a 699 méteres magasság alapesetben nem okoz szédülést senkinek sem, mégis őseink szerint ez az a környék, ahol „az Ég és a Föld összeér”. A legendárium szerint különleges környék ez, hiszen Földünk szívcsakrája is a Pilisben, Dobogókő közelében található.
 

Miután feltöltõdtünk, továbbgurulhatunk észak-nyugat felé, a kedves nevű Pilisszentlélek irányába. A sűrű pilisi erdőn áthaladó Dobogókői út egészen - Szent István királyunk megkoronázásának helyszínéig – Esztergomig vezet. A kanyarok csábításának nem szabad engedni, mert az út minősége hagy kívánni valót maga után, éppen ezért a nézelődős motorozást javasoljuk erre a szakaszra! A városba érve érdemes betérni a Központi Kávéházba egy finom krémesre.  Az Esztergomi Bazilikára a legjobb kilátás szlovák oldalról nyílik, ezért megéri átgurulni a Párkányba átvezető Mária Valéria-hídon, legalább egy fénykép erejéig.
 

A bazilika tövéből mindössze kilenc perc alatt fel lehet gurulni a Vaskapu kilátóhoz. Amikor utoljára ott jártam, megfogadtam, hogy a páromat is elhozom majd egyszer ide egy „kiengesztelő gurulásra”. Ha befogadtuk a látványt, akkor indulhatunk végig a Duna folyását követve, a 11-es úton Visegrádra. Érdemes felmotorozni a Fellegvár parkolójába és tenni egy kis sétát a várfalon, mert a Dunakanyar panorámája lélegzetelállító. Még a rutinosabb, Dolomitokhoz és Grossglocknerhez szokott motoros túrázók is végre kicsit kihúzhatják magukat, és mondhatják, hogy, ugyan nem oxigénritka magasságban, de azért van itt is olyan látnivaló, amire büszkék lehetünk!  A Fellegvárban található panoptikumban újraélhetünk egy királyi lakomát, sőt egy táncmulatság részesei is lehetünk. Szinte hallani a zenét, és érezni a sült csirke illatát.
 

Ha végeztünk a Duna-kanyar befogadásával, egy időre elbúcsúzunk a Dunától, mert Szentendrére újra erdőn, a Visegrádi-hegységen keresztül vezet majd az utunk. A Fellegvártól a 11-es úton vissza kell gurulnunk Lepencéig, ahol miután vettünk egy balost kezdődhet a rock and roll. Fiatal motoros éveinkben ez az út maga volt a kánaán. Mivel közel van Budapesthez és a lágy ívű kanyarok a megfelelő mennyiségű andrenalin felszabadulását biztosították, nem is akartunk messzebb merészkedni. Sajnos az elmúlt tíz év igencsak leamortizálta az út felületet, ezért csak óvatos duhajkodást javaslunk. Az izgalom és a kanyargós aszfalt kitartanak egészen a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumig (szlengben csak skanzen). Innen már visszafogottan – lakott területen – gurulunk le a Szentendrei Duna korzóra.

Szentendrén, az újjáépített Duna-parton, egy fagyival a kezünkben végig sétálni, nem annyira giccses, mint amennyire élvezetes. A motoros szerkó bár izzaszt, de m&eeacute;g mindig van tisztelete. Mi motorosok, egy pillantással levesszük kik a szimpla turisták, és kik azok, akiknek a kedvenc vasuk ott pihen valahol a parkolóban. A Duna-partról néhány utcácskát beljebb merészkedve, különleges aura fogadja a városi motorost. Galériák, kézműves boltok, utcai árusok között tekereghetünk kifáradásig.
 

Mire visszaérünk a kiindulás helyszínére, az OMV kútra, közel 100 új és élvezetes kilométert gyűjtve zárhatjuk a relax kört. Szerencsére a töltőállomáson lévő SPAR expressz mindig nyitva van, így helyben meg tudjuk vásárolni a vacsorára valót is!



Tipp: tapadás, keréknyomás ellenőrzése
A biztonságos motorozás egyik legfontosabb kritériuma, hogy legyen megfelelő tapadás! A gumik optimális állapotán kívül, létfontosságú a megfelelő guminyomás. Indulás előtt az OMV kúton ellenőrizzük a gumiabroncsaink nyomását, és ha kell, fújjunk utána! A gyár által előírt guminyomást általában egy matricán találjuk a motor hátsó lengőkarján. Lapos gumikkal nemcsak kínszenvedés a motorozás, hanem balesetveszélyes is!  

A túra során javasolt megállók: OMV töltőállomás, Szentendre – Dobogókő – Esztergom, Bazilika - Párkány, Mária Valéria híd – Visegrád, Fellegvár – Szentendrei Skanzen – Szentendre, Duna korzó - OMV töltőállomás, Szentendre. A relax kör össztávja: kb. 100 km.

A cikket készítette:
Dobos Zoltán és Szimcsák Attila
RhinoTours Motoros Túrák – rhinotours.hu

Fotók: Szimcsák Attila és Szili Krisztián
Térkép link: https://goo.gl/maps/ycq7yq1PFbTxmNTu9

Egyik kedvenc hazai úti célunk az Őrség, amit majd’ minden Alpok túránkon útba ejtünk jövet vagy menet. Ugyanakkor volt már pár olyan gurulásunk is, amikor egy hétvégére kifejezetten ide jöttünk, és egy jellegzetes helyi vendégházban töltöttük az estét bográcsozással és a csillagos ég bámulásával. Esküszöm, azt a szedáló nyugalmat, receptre kellene felírni minden nagyvárosi nyüzsgéshez szokott motorosnak!
 

A nyugati határszélen elhelyezkedő Vendvidéket, vagyis az Őrséget, több irányból is megközelíthetjük. Az útvonalat annak függvényében célszerű megválasztanunk, hogy mennyi időt szánunk a túrára. Ha csak egy napunk van, akkor célszerű korán indulni, és valamelyik autópályán, pl. az M1-M85-M86-on Szombathely felé vagy az M7-esen és a 8-as úton haladni.

Délről a másik nagy kedvencünk, a 75-ös úton Lenti felé. Így a nap közepén lesz elég időnk körbejárni, az amúgy nem túl nagy területet. Amennyiben egy egész hétvége áll rendelkezésünkre, úgy természetesen felejtsük el az autópályát és közelítsünk délről a Somogyi-dombságon keresztül a Marcali-Nagykanizsa-Lenti tengely mentén, vagy a Balaton-felvidéken át Zalaegerszeg irányából! A Somogyi-dombság kellemes gurulást ígér, de kicsit zötyögősek és gyenge minőségűek az utak.

Ebben a tekintetben sokkal jobb a helyzet a Balaton-felvidéken, bár a kedvenc, Budapestről kivezető utunk, Etyek és Alcsútdoboz közé eső, mintegy 15 kilométeres szakasza, zötykölődésben rátromfol még erre is. Amennyiben azonban nem szeretnénk lerázni a veseköveinket, úgy ez a szakasz elkerülhető a Herceghalom-Bicske-Felcsút irányba. Azután viszont kisimul minden, és a 77-es út Veszprém-Tapolca szakasza, illetve a 76-os út Keszthely-Zalaegerszeg szakasza kárpótol mindenért.
 

Ha viszont a 8-as út felöl közelítesz, akkor az Őrség kapujában, Körmendnél, a 86-os es a 8-as utak kereszteződésében, ajánlott teletankolni az OMV kúton. Ez akár túránk kiindulópontja is lehet, amit kis túlzással tekinthetünk motoros találkozópontnak is. 
Itt nem csak a motorokat, de magunkat is feltölthetjük kellő üzemanyaggal. A kávé kifogástalan, a szendvicsek csodásak, a 100-as benzint meg a motor fogja értékelni.
 
Az Őrség különös auráját megérezni, amint beérünk a területére. A „Föld, ég, lélek” jelmondat tökéletesen passzol a környezethez. A táj szépsége, a települések egyedi hangulata megkülönbözteti a környező tájegységektől, és mivel az Árpád-kor óta élnek itt emberek, így komoly történelme is van a régiónak. Érdemes például meglátogatni Őriszentpéteren az Árpád-kori Szent Péter Apostol templomot, amit olyan masszívan építettek meg a 13. század elején, hogy még mindig áll kiváló állapotban. Még motoros csizmában is teljesíthető rövid sétát igényel a program, mert a templom nincs messze az úttól, de ha közben megizzadnánk, akkor le tudjuk hűsíteni magunkat az út mellett található klasszikus egykaros, kékszínű nyomós kútból. A szomszédos, tündéri település, Szalafő, ahová kellemes emlékek fűznek, mert általában itt, az Őrszem fogadóban ettünk jókat az Alpokból hazafelé jövet. Innen pár perc motorozásra található az Őrség Népi Műemlékegyüttes, hétköznapi nevén a Pityerszeri skanzen. A porta épületei között barangolva megelevenedik számunkra az itt lakó emberek életmódja és kulturális öröksége. 

Az őrség útjai változatos minőségűek, általában jónak mondhatók. Az erdős részeken, mint pl. a Szalafő - Farkasfa - Hársas-tó szakaszon az út kissé beszűkül és van pár kanyar, ami meglepheti a nem megfelelő körültekintéssel érkező sofőröket. További figyelmet igényel a helyi vadállomány közlekedési morálja is.

Az általában gyér forgalom és a szűk utak felületessé tették a környék vadjait, így a váratlanul előugró őzekre, szarvasokra nekünk, motorosoknak kell kiemelten figyelnünk!

Megesett velem, hogy Farkasfa környékén éppen gyenge, de makacs esőben hasítottunk sietve, amikor is jobbról elém szökkent egy valószínűleg vadász körökben is komoly elismerést kiváltó szarvas. Persze vészfékezés és ABS-darálás mellett éppen kikerültem a vadat, aki továbbszökellve a jó pár mázsájával olyan súlypontemelkedést produkált, hogy egy szemfüles játékos-megfigyelő azonnal szerződtette volna az NBA-be. A csodaszarvas szökkentében aztán, olyan két méter magasból, még felém is rúgott a hátsó lábaival. Ha nem hajtom le a fejem, lehet, hogy eléri, de szerencsére az ijedtségen és a heveny szívdobogáson kívül nagyobb kár ezúttal nem keletkezett. Viszont az eset egy életre belém véste, hogy nem csak a medve, de az eléd ugró szarvas sem játék.

Innen nyugat felé csalinkázva, a szlovén határ mellett fekszik Kétvölgy település, aminek érdekessége a település határába felállított faszerkezetes kilátó. Kis túlzással a tetejéről három országba láthatunk. Kétvölgyről egyébként érdemes átmotorozni Szlovéniába. A határ mellett csalinkázó utakról gyönyörű kilátás nyílik a Vendvidékre. Javasoljuk a 721-es utat Szentbíborig, dombról le, dombra fel, mintha egy hullámvasúton utaznánk. Balra fordulva a 725-ös úton Magyarszombatfánál visszatérünk magyar földre. Ha megéheznénk, akkor Bajánsenyén a Berek Halászkertet javasoljuk az ebéd helyszínéül. Nem szabad kihagyni a tökös-mákos rétest! Az ízletes ételek fogyasztása közben, akár ismert színművészek is feltűnhetnek a környező asztaloknál. Sok neves művész leköltözött már az Őrségbe, így találva békét és nyugalmat az alkotói élethez.
 

Szállás tekintetében számos megoldás közül választhatunk. A kis falvakban autentikus, tájjellegű vendégházakban lehet szobát vagy akár komplett házat bérelni, ahol átélhető az a jó értelembe vett természet közeli lét, aminek romantikája idevonzza a látogatókat.



Mi az Őrségi Boronaház Portán töltöttünk felejthetetlen napokat. A másik véglet a szentgotthárdi 4 csillagos wellness hotel, ahova szintén gyakran jövünk csoportokkal, mert egy hosszú, motorozással töltött nap után nincs is jobb, mint kicsit lazítani a wellnessben, majd pár sör mellett megbeszélni, hogy ki, mekkorát motorozott aznap.
 

TIPP: A hazaút megtervezésénél legyünk tekintettel arra, hogy ilyenkor már a fáradtság és tompultság keveredik azzal a vággyal, hogy minél előbb hazaérjünk. Érdemes megállni ilyenkor felfrissülni egy benzinkúton, inni egy jó kávét, letakarítani a sisakot és átmozgatni az elgémberedett testrészeinket. Mi a Pankasz-Zalalövő útvonalon szoktuk elhagyni az Őrséget, majd Zalaegerszegen a 762-es út melletti OMV benzinkúton szoktuk ezt a „hármas protokollt” végrehajtani. 

A túra során javasolt megállók: OMV töltőállomás, Körmend - Őriszentpéteri Árpád-kori Templom - Pityerszeri Skanzen – Szentgotthard – Kétvölgy-kilátó – Berek halászkert étterem – OMV töltőállomás, Zalaegerszeg. Az őrségi kalandozások össztávja kb. 150 km.

A cikket készítette:
Dobos Zoltán és Szimcsák Attila
RhinoTours Motoros Túrák – rhinotours.hu

Fotók: Tokár Eszter és Dr.Takács András Attila
Térkép link: https://goo.gl/maps/pXxcRJaSLU7vnLz77